A látogató helyi felmenői után kutatott, és ezért kereste fel az Illyés Gyula Gimnáziumot is. Célja az volt a Párizsba szakadt fiatalembernek, hogy a dédszülei nyomdokán Dombóvárhoz kötődött nagyapja, Simon (1921-1989) legendás nagyméretű seccóját, a Hősök emlékezete című monumentális művet végre közelről is láthassa.

Magyarországi és dombóvári tartózkodása alatt beszélgetéseket rögzített a fiatalon elhunyt művészettörténész és operatőr édesapja, Sarkantyu Mihály (1953-1989) barátaival, ismerőseivel, szakmatársaival. Így találkozott Tilinger Sándor dombóvári fotográfussal, valamint Kriston Vízi József muzeológussal, ki annak idején mások mellett kortársával együtt töltötte katonai szolgálatát. Sarkantyu Illés azokban a napokban családi iratok között bukkant azokra a felvételekre, amelyek 1972-ben egy Bakonybéli kiképzési időszak során készültek, s amelyek egyikén apjáról egy, a Roberta Capa (Friedmann Endre Ernő) immár elhíresült „A milicista halála” című fényképhez hasonló alkotás is készült.

A végülis ismeretlen apa, az őket mégis összekötő vérség és mesterség, valamint a megszólaló régi és új barátok vallomásai ihlették meg aztán olyannyira a Sorbonne-ösztöndíjas Illést, hogy hosszú alkotói folyamatban előbb 2011 végén Budapesten (a Francia Intézetben), majd most Pécsett mutassa be Mihály címmel fotó- és ehhez kapcsolódó vizuális installációit. A napokban lezajlott megnyitón maga a művész tartott bevezető tárlatvezetést, majd a Szépművészeti Múzeum művészettörténésze méltatta a látnivalókat és a belső tartalmat. Ezúttal az izgalmas külső és belső terekkel szolgáló belvárosi Vasváry-ház (Pécs, Király utca 19.) ad otthont a Közelítés Művészeti Egyesület jóvoltából. A kiállítás naponta megtekinthető 11 és 18 óra között, május 18-áig, és aki tovább akar barangolni Sarkantyu Illés világában, az az interneten is megteheti azt (http://sarkantyu.net).

Érdemes tudni: Sarkantyu Simon, a későbbi neves festőművész egy dombóvári vasutas család hatodik gyermekeként született. Iskoláit itthon végezte, 1941-ben érettségizett az Esterházy Miklós Nádor Főgimnáziumban. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult tovább. Az 1944-ben (szeretett tanára, Marczell György alkotásával egyetemben) avatott hatalmas faliképet előbb lefedték, majd 1954-ben hatalmi szóval lemeszeltették. 1989-ig, illetve 1991-ig tehát egy nemzedék nőtt fel anélkül, hogy láthatta volna a két alkotást, amely ma már ismét régi szépségében, számtalan allegorikus jelenettel, mély emberi üzenetekkel teli. A becsület, az emberség, a mindennapi és történelmi hősiesség, a haza és a szülőföld, valamint a család szeretete s az önfeláldozás példája adott és ad ma is különleges erőt a művészi szempontból is jelentős - meglehet, kellően még mindig nem méltatott - alkotásoknak. Köztük egy - annak idején - 23 éves, Dombóvárról indult művésztehetség nagyszerű művével!

Bővebb forrás:

• Dr. Szőke Sándorné: A dombóvári gimnázium seccói. Dombóvár, 1993 - 94. Városszépítő Egyesület.
• Ugyanő: A dombóvári Illyés Gyula Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium Évkönyve. Dombóvár, 2009. 8-9. p.
• Takács Istvánné: Sarkantyu Simon. In: Városunk Dombóvár a kezdetektől napjainkig. Dombóvár, 2010. 384. p.)

- kristonvízi -

Portálunk ezúton is szeretné kifejezni köszönetét Sarkantyu Illésnek a lenti képre kattintva megnyíló képgalériában található kiállításfotókért. A külső felvételek a szerző fotói.